Mesteri tanácsok lábbelikhez

 

A nyári viselet legyen természetes anyagú, könnyen szellőző papucs, szandál vagy nyitott cipő. Télre keressünk bélelt (jó légáteresztő bélés-anyaggal), a nyárinál mindenképp vastagabb talpú cipőt, csizmát. A lábbeli megválasztásánál vegyük figyelembe a betöltendő funkciót, alkalmat, amihez viselni kívánjuk, illetve lábunk anatómiai felépítését, esetleges rendellenességét (pl. körömbenövés, bőrkeményedés, tyúkszem, kalapácsujj, bütyök és egyéb torzulások). Fájós lábra készíttessünk orvos által vény-re kiírt gyógycipőt. Ne féljünk a „gyógycipő” elnevezéstől. Ez a lábbeli is lehet csinos utcai viselet. A vélt hátrányát előnyévé tehetjük, azzal például, hogy a cipő színét mi választhatjuk meg és egy szép díszlyukasztás is eleganciát ad.

Néhány évtizeddel ezelőtt nagy divatja, hagyománya volt az úriszabóságnak, a méret után készült ruházatnak. Ugyancsak méret után készült lábbelit hordott minden magára valamit is adó hölgy és úr. Ezzel a lehetőséggel napjainkban is élhetünk. Üzletünkben egy személyes beszélgetés alkalmával összehozzuk az esetleges elképzelést a funkcionális és kényelmi szempontokkal. Ebben segítségünkre van modellkatalógusunk, sarok-, szín- és bőrminták, bélésanyagok és egyéb kiegészítők. Ha minden egyen van, akkor méretet veszünk a lábról és ezek alapján elkészül a cipő. Az így készült lábbeli kényelmes és hosszú életű.

 

Cipővásárlás, lábápolás

Mindig tartsuk szem előtt, hogy műbőr viseletben a láb nem tud levegőzni, befülled, ami a kellemetlen szagokon túl bőrbetegségekhez is vezethet! Ez érvényes a zoknira is.

A láb bőrének ápolásában és a cipő kiválasztásában már gyerekkorban elkövethetünk jóvá nem tehető hibákat. Már 8-10 éves kislányoknál megfigyelhető az elkeskenyedő orrú cipők viselésének következménye: a megvastagodott nagylábujj és alapízületek. Gyerekeknek csak kényelmes, széles orrú lábbelit vegyünk, természetes anyagokból készültet, és törekedjünk arra, hogy ők is, mi is minél többet járjunk (lehetőség szerint természetes talajon) mezítláb. Anatómiai és élettani-funkcionális kedvező hatása mellett így közelebb kerülünk a földhöz, és annak anyagi természetű fizikai hatásai harmonizálják testünk hasonló természetű és felépítésű fizikai zónáját. Ne feledkezzünk meg a lábtornáról, ami karbantartja az ízületeket és javítja a vérellátást. Nyugtató vagy frissítő fürdőt is alkalmazhatunk a fáradt, fájós lábra.

A krumpli főzővizét nagyanyáink kincsként őrizték. A bálok után, vagy a nehéz és megerőltető munka előtt és után a fáradt, összetört lábat a krumpli főzésekor nyert vízbe áztatták. Az eljárás ma is használható, ugyanis a langyos főzővíz megnyugtatja, pihenteti a fáradt, elgyötört lábakat, negyedórás lábfürdő után szinte újjáéled a lábunk, nem lesz szenvedés másnap sem a csinos, új cipő!

 

Cipőápolás

Ha sikerült kényelmes, jó minőségű – lehetőleg minél több bőr vagy természetes anyagot tartalmazó lábbelit – vásárolni, megfelelő ápolással megnövelhetjük, sőt hosszantartóvá tehetjük élettartamát.

Törekedjünk arra, hogy naponta váltsuk, így kellő idő jut a cipőnek a száradásra, „pihenésre”. Lehetőség szerint sámfázhatjuk. Célszerű fából készült, lyukas sámfát alkalmazni. Legjobb a három darabból álló kaptafa jellegű, mely egyáltalán nem torzítja a cipő formáját. Kész sámfa helyett alkalmazhatunk selyempapírból elkészített kitömőpapírt.

A rendszeresen karban tartott cipő, ellenállóbb az időjárással szemben. Nem megy tönkre, ha véletlenül esőben vagy hóban megázunk. Ezután természetesen kitömve (kisámfázva) erős hőtől távol, szobahőmérsékleten szárítsuk meg a cipőt, csizmát.

A kicsapódott sófoltot sajátos hólé-, sófolt eltávolítóval kezeljük a téli, havas, latyakos időben.

Az esetleges kellemetlen szagokat a cipő belsejébe fújt frissítő cipődezodorral közömbösíthetjük.

Fedett és velúr bőrre egyaránt ajánljuk magas minőségű, széles színválasztékban kapható cipőápolóinkat (szivacsos önfényező és tégelyes cipőkrém kiszerelésben). Miután lábbelinket egy erősebb cipőkefével megtisztítottuk az erősebb szennyeződéstől, felvihetjük a színes vagy színtelen cipőápolót egy, esetleg két rétegben. Minden réteget hagyjuk teljesen megszáradni. Ezután fényező kefével vagy puha ruhával fényesíthetjük. A velúr bőr ápolása kicsit több törődést igényel. Drótkefével távolítsuk el a lerakódott port, ezután velúrtisztítóval kezeljük a felsőrészt. Ez az enyhén habzó folyadék samponként tisztítja meg a bőrt. Hagyjuk teljesen megszáradni. Ezután lazítsuk fel drót- vagy gumikefével a felszínt, és szükség esetén alkalmazzuk a színes velúrápolót. Ez segít megtartani, megújítani a lábbeli színét. Ha megszáradt ez a réteg is, egy picit egyengessük el a velúrkefe gumis felületével.

 

 

Vannak, akik rögtön az új cipő megvételét követően kicseréltetik a cipő sarkán lévő járórészt és a talpra csúszásgátlót kérnek. Ez az eljárás egyrészt növeli a lábbeli élettartamát, másrészt a csúszós műanyag sarok lecserélése megelőzi az esetleges balesetet, másrészt nem hagyjuk el idő előtt a járófoltot, így nem roncsoljuk szét a cipő sarkát túlkopással.

Ha nem sikerült bőr cipőt vásárolni, feljavíthatjuk, ha a műanyag talpbélést bőrre cseréljük.

Még egy viszonylag gyenge minőségű cipő is tartóssá tehető, ha a fenti cseréket elvégezzük némi anyagi ráfordítással, és rendszeresen ápoljuk.

Aki a tűsarkú cipőt kedveli, láb-, cipő-, és pénztárcakímélő lehet, ha megtanul magas sarkú cipőben járni. Lépésváltáskor a testsúlyt nem a cipő sarkára helyezzük először, mint a sportcipőben, hanem az egész talpra. Nem könnyű szépen és jól viselni a csinos magas sarkú cipőt, de valamit valamiért. Ha sokat rohanunk nap közben, érdemes egy kényelmes, laposabb lábbelit választani. Ideális a 3-5 cm sarokmagasságú, női kosztümcipő. Hosszútávon és a láb egészsége szempontjából is kifizetődőbb.

 

 Az útmutatóban említett cipőápoló termékek (színtartó dezodor, gyógybetétek, sarok- és harántemelők, bélések stb.) megtalálhatóak üzletünkben. Kérje segítségünket, szívesen állunk rendelkezésére.

 

 

 

Jó egészséget kívánunk!

 

 


Lábbeli.

Háztartás – a magyar háziasszonyok közlönye

XIV. évfolyam 10. (478.) szám.

1908. április 1.

 

 

Milyen legyen a lábbeli. (Képekkel.)*

A lábbeli nehéz vagy könnyü bőrből, nemezből, fából, szőrméből és könnyü gyapjuszövetekből áll. Miután a láb legtöbb viszontagságnak van kitéve, a legtöbb ellentállást tartozik legyőzni, ennek következtében mindig arra törekedtek, hogy a lábbelihez szükséges anyagok az ellentállásra leginkább megfeleljenek. Tényleg legmegfelelőbbnek bizonyult a fa és a jól elkészitett bőr. Minél erősebb azonban a lábbeli, annál áthatatlanabb is; a láb kigőzölgését teljesen visszatartja és megakadályozza azt, hogy a levegő a lábhoz férjen. Milyen következményekkel jár ez a lábra nézve, az kitünik a lábak különböző betegségeiből. A láb bőre halványkékes, puha és könnyen sérthetővé lesz; olyan helyeken, ahol nagyobb nyomásnak van kitéve, elhal, sárgás kemény (elszarusodott) lesz, vagy pedig „tyúkszemek” képződnek rajta (ezek a nagyon fájdalmas kinövések) és a csonthártya krónikus gyulladása következik be, a mely félelmes daganatot idéz elő. Képződik továbbá lábizzadás, egyike a legundoritóbb betegségi produktumoknak. Föláztatja a bőrt, gyakori kisebesedést okoz, viszket és visszataszitó szagot áraszt, mely minden ruhán keresztülhatol. Aki ettől a lábizzadástól meg akar szabadulni, az mindenekelőtt dobja sutba az áthatlan bőrczipőket.

A láb legyen szagtalan, izzadtságtól mentes, kinövésnélküli, eltorzitatlan és olyan szép, mint a kéz. Hogy ez lehetségessé váljék, kell, hogy első sorban levegője legyen, mint a kéznek, mindennap meg kell füröszteni, mint a kezet, a körmöket le kell vágni és ápolni, ugy mint a kéz körmeit; csak akkor lesz az, aminek tulajdonképen lennie kell. De hol találunk ilyen lábakat?! A legtöbb férfi lába a rossz bánásmód és a nehéz csizma következtében testének legvisszataszitóbb része lett; asszonyok lába ritkán torzul el igy, mert kevesebb testi fáradalmaknak van alávetve, könnyebb lábbelieket is viselnek és részben testüket is jobban ápolják; mindamellett normális és egészséges asszonyi lábat is ritkán lehet látni.

Nőknél leggyakrabban föllépő lábalak az, amelyet a 3. és 4. ábra ábrázol. Elgörbült öregujj, egymáson fekvő karomszerü lábujjak, duzzadt bütyök és elnyomoritott kisujj, csunya eltorzitott dolog, amelyet jogtalanul neveznek még lábnak! És ez csak a rosszul szabott, áthatlan czipő következménye.

Hogy hegyes, keskeny lábacskát érjenek el, ezért összesoritják a lábujjakat és a láb természetes alakját egészen elferditik. A 2. ábrából kitünik, hogy a normális lábnál egy vonal a talpközépen vezetve az öregujj közepét is metszi, ami a 3. és 4. ábrán lehetetlenné válik. Hogy minden olvasónknak egy jó képet adjunk, az 1. ábrába közlünk egy egészséges és normális nőlábat felülről nézve. Meglátjuk rajta az egyene3s, szépen kialakult lábujjakat, a jól kifejlett körmöket, az egész lábnak harmonikus viszonyait, nem nagyon kiálló bütyökkel. Többé-kevésbé valamennyien ilyen szép lábakat birhatunk helyes kezelés által.

Ezt elérhetjük, ha már gyermekkorban a lábhoz hozzáférhetővé teszszük a levegőt és megóvjuk minden nyomástól. Meg kell engedni a mezitláb szaladgálást, amikor és ahol csak lehet, azután a szandálviseletet az évszak szerint harisnyákkal vagy azok nélkül, végre hideg és rossz utak ellen meg kell óvni azt gyapjutrikot és posztóczipő által. Aki azonkivül a lábát nagyon gyakran meleg vizzel és szappannal mossa és megóvja a fölösleges elpiszkolódástól, amennyiben pl. odahaza antik szandált visel, az még a láb finomságát is megüvhatja. Hogy a láb egészséges legyen és helyesen üdüljön, arra nézve nagyon előnyös, ha reggelenként harmatos gyepen szaladgálunk de szandál nélkül

Természetesen csak normális láb alkalmas egészen nyilt szandálviseletre. Akinek elnyomoritott lábujjai és mindenféle lábkinövései vannak, az ne terhelje embertársait ezzel a látványossággal, hanem válaszszon félig nyitott szandált, mely a lábat jobban eltakarja, vagy pedig az ugynevzett füzős czipőt. Mellékelten közlünk 5 különböző lábbelit, amelyek különös figyelmet érdemelnek.

           

                                 

A 6. ábra szép és természetes, mint minden, ami az antik világból származik; 8. praktikus és általános használatban van; a 9. jól bevált, de még nem általánosan ismertes; a 7-ik ábráról ugyanazt lehetne mondani; a 10-ik ábra azonban olyan közönséges czipő, amilyennek nem szabadna lennie: szük, hegyes, kétoldalas, áthatlan, magassarku stb. egészen olyan, amilyen mindig, hogy a természetes lábalakból olyan lakot cisnáljon, amilyent az 5-ik ábra ábárzol. Hasonlitsuk össze a 2-ik ábrával. Ezen öt czipőalak között természetesen vannak közbeeső alakok is, amelyket külön nem ábrázolhatunk. Csak az emlitendő még, amint az az 5-ik ábrából kitünik, hogy a lábbelinek egyoldalunak kell lennie, t.i. minden lábra külön kell azt szabni; mert csak igy kerülhetjük el a természetes viszonyok eltolódását. Végül figyelmeztetjünk még arra mindenkit, hogy a meleg zárt czipőknek reform-bélelőanyagokkal kell bélelve lenniök, amelyeket meg is lehet ujitatni, hogy a czipőt tisztán tartsuk és ne itassuk át izzadsággal meg piszokkal.

 

* Mutatvány dr. Hugonnai Vilma grófnőnek Fischer-Dückelmann után irott „A nő mint háziorvos” czimü kézikönyvéből. (Két vaskos kötet, 463 képpel, 32 színes táblával és műmelléklettel.) Kiadja: „Minerva könyvkereskedő és kiadó – részvénytársaság” Budapesten.

 


 Amiről a cipők mesélnek

részlet Ohashi „TESTRŐL OLVASÁS – A keleti diagnosztika könyvé”-ből 

Még a cipőnk is elmesélheti rólunk az életünk történetét.

Mindig szívesen mondom el egy japán falusi fogadó, vagyis ryokan tulajdonosának esetét. Ez a fogadós nagyon bölcs ember volt. Titokban nagyon kitanulta a keleti diagnosztikát. Japánban az a szokás, hogy ha belépünk egy házba, akkor előbb levesszük a cipőnket, tehát belépés előtt a ryokan látogatói is így tesznek. Ennek a bizonyos ryokannak a bölcs tulajdonosa pusztán csak a levetett cipők megvizsgálása alapján fel tudta mérni viselőjük jellemét, és ennek figyelembevételével döntötte el, hogy melyik vendéget melyik szobában helyezze el. Például meg tudta állapítani, hogy ez vagy az a vendég alvás közben horkol, és ilyen esetben az illetőt a többiektől távol eső szobában helyezte el, hogy senkit se zavarjon az alvásban. A fogadós azt is látta, hogy melyik vendéget kell a fürdőszoba közelébe helyezni, és azt is, hogy az illető előre fizessen, vagy jó lesz utólag is. A vendég cipőinek minőségéből a fogadós felmérte, hogy az mennyire fizetőképes. Ennek alapján ez a bölcs ember már tudta, kivel legyen nagyvonalú, és kivel fizettessen teljes árat.

Régóta tanulom már a keleti diagnosztikát, tehát régóta figyelem a cipőket gazdájuk jelleme, egészségi állapota és életirányultsága jelei iránt kutatva. A cipőnek természetesen a talpa a legrejtettebb része. De ne feledjük, mindig a legrejtettebb részeink a legárulkodóbbak. A cipő azért annyira érdekes, mert viszonylag a legkevésbé tartozik hozzá az öltözékünk többi részéhez, ugyanakkor a legtöbb odafigyelést és rendbentartást igényli. Sokunk viszolyog mások piszkos inge vagy összekoszolódott öltönye láttán, de mások cipőjének piszkosságát általában jól toleráljuk. Akinek jól ápolt a cipője, az olyan ember, aki mindig nagy gondot fordít élete részletkérdéseire.

A cipő másik érdekes jellegzetessége, hogy közvetlenül jelzi viselője anyagi helyzetét. Cipővásárláskor szinte soha nem költekezünk jobban, mint amennyit tényleges tehetőségeink megengednek. Akinek szerények az anyagi körülményei, az sokkal inkább vesz olykor-olykor egy drágább öltönyt, ruhát vagy nyakkendőt, mintsem hogy cipőre költsön sokat. Ha valakin nagyon drága cipő van az általában tényleg gazdag ember.

Hogy valakiről diagnózist állítsunk fel a cipője talpa alapján, ahhoz meg kell néznünk, hogy viselés közben hol mutatkoznak kiegyensúlyozatlanság nyomati – vagyis a cipő mely részein nagyobb a kopás. Mindenki egyenetlenül helyezi el a testúlyát a talpán. Japánban mérőskálát alkalmaznak annak megállapítására, hogy a vizsgált személy melyik részre helyez több testsúlyt – az orrészre, a sarokra. A belső peremre vagy a külső peremre. A mérőskála számítógéppel áll összeköttetésben, és a komputer elemzést készít az illetőről annak alapján, hogy talpa melyik részére nehezít nagyobb testsúlyt.

 

 

 

De elég csak ránéznünk egy pár cipőre, és máris sok mindent meglátunk tulajdonosa általános strukturális aránytalanságaiból: hová helyezi a testsúlyát, széles vagy keskeny a lábfeje, túlsúlyos-e, vagy esetleg könnyű léptű. Az előadásaimon néha azzal szórakoztatom a hallgatóimat, hogy a levetett cipők közül találomra felkapok néhány párat – nem is tudom, kiét -, és elemezni kezdem viselőik karakterét. Ha például a cipő első két lábujj körüli elülső része kopottabb, mint a többi része, akkor már tudom, hogy gazdájának gyomormeridiánja nagyon aktív. Ez azt jelenti, hogy az illető mindig éhes, következésképpen türelmetlen természetű, és sokat idegeskedik előre az események kimenetele miatt – mert fél, hogy vágya, vagyis az éhsége kielégítetlenül marad. Az ilyen embereknek jó az étvágyuk, és az életet is habzsolni akarják, ám türelmetlenségük belekergeti őket a balszerencsébe. „Ennek a cipőnek a gazdája sokszor beverte már a fejét” – mondom. Ha a cipőnek a sarkán mutatkoznak a túlzott kopás jelei, az arra utal, hogy az illető veséi túlhajszoltak. Valószínűleg túl sok folyadékot vesz magához, és alighanem fáj a háta alsó része. Könnyen lehet, hogy lomha, könnyen elfárad és félénk – aggódik a jövője miatt, és fél kihasználni a lehetőségeit. Az ilyen ember biztonságot keres, de aligha találja meg. Természetesen nem kalandvágyó típus. A talpboltozat környéke a lép és a máj állapotáról tudósít – ez a két meridián végighalad a lábfej belső oldalán. Ha a cipőnek ez a része kopott, az azt jelzi, hogy gazdája valószínűleg ikszlábú, és testsúlya túl nagy részét helyezi talpa belső oldalán a boltozat felőli részre. Mája és lépe túlterhet. Az illető meglehetősen társaságkerülő, félénk és esetleg frusztrált, különösen szexuális téren. Ivarszerveivel gondjai lehetnek, és ez tovább rontja az ellenkező nemhez fűződő viszonyát. Mindig zavarba jön, ha fontos döntést kell hoznia. Alighanem fáj a nyaka és a válla, ennek oka testúlyának és testtartásának kiegyensúlyozatlansága.

Bizonyos fokig uralkodni tudunk az arcunkon (némelyek ebben kimagaslót nyújtanak), de a lábujjunkkal nehéz színészkedni, vagy azzal is, hogy hogyan helyezzük el a testsúlyunkat a talpunkon. Így hát ezek a jellemzőink sokkal valósabbak, és sokkal többet mutatnak be arról, hogy ki is vagyunk igazából. Ha például a cipőtalp külső oldala kopottabb, az arra utal, hogy a viselője többé vagy kevésbé ólábú, és testsúlya nagyobb részét talpa külső részére helyezi, oda, ahol a hólyag- és az epehólyag-meridián halad. Az ilyen ember szereti a fűszeres dús ételeket, de amúgy nem válogatós. Valószínűleg túlsúlyos, harag, félelem és rosszindulat jellemző rá. Nehezére esik döntéseket hozni, és alighanem gyakorlatias természetű. Könnyen lehetséges, hogy fáj a válla, ezt az egyenlőtlen testsúlyelosztásából eredő kiegyensúlyozatlansága okozza. Néha olyat látunk, hogy a cipőnek a nagylábujj körüli része kopottabb a többihez képest, ez azt jelzi, hogy a cipő gazdájának a májenergiája túlteng. Az ilyen ember ambiciózus, célorientált és a munka megszállottja. A harag is ott lappanghat benne a felszín alatt, de igyekszik erőt venni rajta.

Ha a cipő tiszta, az pedáns embert jelez, aki sok gondot fordít a részletekre. Ha csak amúgy mérsékelten ápolt a cipő, akkor gazdája olyan ember, aki kevésbé kényes a hírnevére. Az ilyen emberek inkább az egyéniségük lényegi részére vagy a munkájuk minőségére összpontosítanak. Ha a cipő nagyon piszkos vagy elhanyagolt, akkor tulajdonosának alighanem nagy a káosz az életében – ennek valamilyen testi vagy mentális betegség lehet az oka, vagy esetleg pénzügyi nehézségek.

Cipőnk szaga az étrendünkről nyújt tájékoztatást. Ha a cipőből erős, átható, savanyú szag árad, tulajdonosa vélhetőleg túl sok állati eredetű táplálékot eszik, beleértve a tejtermékeket is, továbbá túl sokat izzad, ami a vese túlterheltségének jele, valamint valószínűleg túlsúllyal és magas vérnyomással küszködik. Ha a cipőnek édes a szaga, gazdája túl sok édességet fogyaszt, és alighanem valamilyen problémája van a lépével és a hasnyálmirigyével, például hiperglikémia vagy cukorbetegség. A sós szag a vese túlhajszoltságára utal, a csípős szag pedig a vastagbél valamilyen kiegyensúlyozatlanságára.

A foglalkozásról is tájékoztathat a cipő. Ha a jobb cipő sarka kopottabb a baléhoz képest, akkor tulajdonosa valószínűleg sok időt tölt autóvezetéssel. A jobb cipősarok kopottsága abból ered, hogy mindig rajta van a gázpedálon. Akinek sok időn át állnia kell, annak a cipője oldalt kidudorodik vagy kitágul, mert a testsúly nyomása miatt a lábfej kiszélesedik és ellaposodik.

A cipő sem más, mint a testünk többi része. A mikróban ott van a makró – ez azt jelenti, hogy a szervezet legkisebb része is magában hordozza az egész szervezet sajátosságait. Nem is annyira az fontos, hogy mit vizsgálgatunk a cipőn vagy egyáltalán a test bármelyik részén, hanem az a legfontosabb, hogy miért vizsgálgatjuk.

Az emberek mindig megkérdezik: „Hogyan lehetek boldog és egészséges?” Vagy: „Hogyan juthatok el a megvilágosodáshoz? Utazzak el Indiába vagy Japánba?” Azt szoktam felelni: „Nézz a cipődre. Rajta állsz a válaszon.” Életünk titkai rá vannak írva a testünkre, bele vannak taposva a cipőnk sarkába. Csak el kell olvasnunk. Az Univerzum megtalálja a módját, hogy megadja a válaszokat a kérdéseinkre. Az információk szüntelenül, sok irányból és sokféle formában áradnak hozzánk. Elzárjuk magunkat ezektől az információktól, ha nem élünk harmóniában az Univerzummal. Nagyon sok kiegyensúlyozatlanságunk van. Ezek a kiegyensúlyozatlanságok olyanok, mint a sziklák az élet folyójában: akadályozzák az információk áramlását hozzánk. Hordjuk el ezeket a sziklákat, és a válaszok máris akadálytalanul ömleni kezdenek. Legfontosabb kérdéseinkre a feleletek bennünk, magunkban rejlenek. Csak meg kell tanulnunk megérteni őket. Tudnunk kell olvasnunk a testünkről, tudnunk kell meghallani a válaszokat, és aztán már csak követnünk kell az Univerzum iránymutatásait.


 Márai Sándor 

Szindbád hazamegy (részlet)  

 

A lépcsőház egyik szögletében, a földig érő tükör peremén fekete üvegtáblákon aranybetűkkel hirdették belvárosi kereskedők áruikat és címüket. E cégek java része régen megszűnt már, éppen úgy, mint ahogy kihalt a közönség, amely e fürdőben elhelyezett hirdetésekből tudta meg, kinél kell farsangi hosszú fekete kesztyűt vásárolni vagy meleg alsót, melyet bokánál madzaggal kell megkötni, s még a koporsóba is elkíséri az embert. Szindbád megállt e múlt századbeli céghirdetések előtt, s hosszan elgyönyörködött a fekete üvegre rögzített aranybetűs szövegben. Kínáltak itt kézzel varrott cúgos cipőt, melyben a kényes és érzékeny lábak is fürgén lépdelnek, mintha az élet örökös lakodalom lenne. „Ez volt a legfinomabb viselet – gondolta elismerő emlékezéssel Szindbád. – Egy szép, hosszúkás formájú, vizsla kutya színű, sárga everlasting cipő, melyet este egyetlen mozdulattal rúgott le az ember a lábáról!” De már itt, a fürdő vendégei között sem viselt senki cúgos sárga cipőt.

 

 

 


 

A LÁBAK

 Részlet A NŐI SZÉPSÉG fenntartásának, ápolásának és növelésének titkai c. könyvből

 1887.

 

 

Kit ne bájolt volna el életében egy kicsi, szép formáju, elegánsan felczipőzött lábacska? Ki ne találta volna olykor, hogy ez a pikáns kis valami sok mindenféle tökéletlenségért kárpótol s elragadóvá teszi birtokosnőjét még akkor is, ha épen nem hasonlit a szépség istennőjéhez? De ez a szép kis valami, hogy széppé váljon s szép maradjon, gondos ápolást igényel – tán még gondosabbat s főkép jóval komplikáltabbat a kéznél.

 

A jó formáju láb középszerü hosszusággal és szélességgel, megfelelő alaku ujakkal és jó magas lábfejjel bir. Ha ez utóbbi nem bir a kellő magassággal, a láb lapos lábbá válik s bármily kicsiny, megszünt szép lenni. A láb fejlődésére nagy hatással van a lábbeli. Oly gyermekeknél, kik mezitláb járnak vagy rossz, durva lábbelit hordanak, a láb egészen máskép fejlődik, mint jómódu emberek gyermekeinél, kik kis koruktól fogva mindig czipőt viselnek, még pedig olyan czipőt, mely a lábbal együtt változik, azaz a láb fejlődése szerint mindig megujíttatik.

 

Az értelmes nő, ki szépségét kellő tiszteletben tartja, nagy gondot fordít lábaira. Naponta mossa, keféli, dörzsöli, simitja, már azért is, mert elhanyagolttatásuk visszataszító kellemetlenségeket, de még igen fájdalmas bajokat is eredményez, mint a minők tyúkszem, benőtt köröm, fájdalmas keményedések stb. Ép úgy kell tehát a lábat gondozni, mint a kezet. Ezen  gondozás a következőkből áll: Lábfürdő; a lábak puha kefével való kefélése; a körmök tisztitása és csiszolása, a keményedések vagy tyúkszemek eltávolítása éles késsel vagy finom ráspolylyal.

 

....

Mi a czipőt illeti, meg kell jegyeznünk, hogy azon téves fogalom, mintha a szép lábnak kicsinynek kellene lennie, már valódi martyrnőt csinált némely asszonyból. Pedig a szépség tiszta fogalmai szerint egy magas, erőteljes nő, túlságosan apró lábakkal nem tökéletes többé. A lábaknak a test többi részével összhangban kell állniok, példa erre bármilyen görög szobor, mely soha sem fog aránytalanul apró kezeket vagy lábakat felmutatni. El tehát a szűk czipővel, mely viselőnőjét, azon kinok következtében, melyeket okoz, elrútítja, rosszkedvüvé teszi s járását megrontva, ugy tünteti fel, mintha sántítana! El főkép azért, mert tönkreteszi a lábak egész szépségét és keményedéseket, tyúkszemeket és egyéb ilyen eléktelenítő és fájdalmas bajokat okoz.

 

 A czipő vagy topán ne legyen sem igen bő, sem igen szük, s főkép nem rövid, hanem teljesen a lábra illővé készüljön. Topánt elegáns nő sohase hordjon szövetből, hanem csakis finom bőrből, mely úgy simúl a lábhoz, mint a keztyű, s ezen bőrre semmiféle ékítményt ne alkalmazzon, se csokrot, se rozettet, legfeljebb tüzdelést.

A talp vastag legyen, hogy nedvesség ne szürődhessék át s a kövezet ne bánthassa a láb finom bőrét. A sark három-négy cent. magassággal birjon – magasabb sarkat már a járás szépségének rovására viselnek. Nyáron a félczipő tanácsosabb, mint a topán, ez szinte bőrből legyen. Salonban ellenben bársony, selyem, atlasz s más efféle egészen kivágott hímezett, csipkés, csattos czipőcskék viselhetők; de ezek se legyenek valami szűkek, nehogy viselőnőjük jó kedélyét megrontsák.

 


 Márai Sándor

Napló, 1973.

 

 Salerno. – Este, ha lemegyek sétálni a tengerpartra, az út elvezet a szomszéd suszter üzlete előtt. Az öreg suszter vakoskodó mécses fénye mellett szorgalmasan gyógyítja a nyűtt cipők, elvásott talpak heteit. Ez a suszter nem hallott az „elidegenedés”-ről, amit Marx száz év előtt megjósolt: személyes kapcsolata van a munkával, ma is, mint volt az idők eleje óta. A cipő, amit kézbe vesz, még mond neki valamit – viselője, egy gyerek, asszony, férfi személyiségéről ad hírt. A magányos ember a lámpafényben olyan, mint a költő, a művész vagy a pap, aki iparkodik megőrizni munka közben egyéniségét. Valószínű, hogy ez az öreg suszter nem unatkozik. (Én sem unatkozom, amikor írok valamit. De lehet, hogy az olvasó unatkozik, amikor olvassa, amit írok, mert az én munkámra már nincs olyan szükség a világban, mint a suszter munkájára. És az én mesterségemben már túl sok a suszter.)

Valószínű, hogy ez a suszter a munkából csak nyomorúságosan tud megélni, hiszen a nagy cipőgyárak jobban fizetik a munkást, mint a szomszéd házbeli családanya… Mégis talpal. És amíg talpal, néha felnéz munka közben és látja szemközt, az utca másik oldalán, a mozik házfalra ragasztott plakátjait, amelyek egytől egyig vérszomjas és vérengző jeleneteket mutatnak. (A mozgóképgyárosok panaszkodnak, hogy a szexfilmek már nem olyan csábítóak, mint a véres, agressziós filmek.) A plakátokon csorog a vér, vad, szőrös emberek késsel, lőfegyverrel gyilkolják egymást: és az „elidegenedett” tömegek megtöltik a mozik nézőterét, ahol az automatizmus korában megvalósult „unalom” üres óráit kielégítik a mozikupecek, amikor filmeket mutatnak, melyekben az emberek hülye indulattal, kegyetlenül pusztítják egymást. Valószínű, hogy ez az öreg suszter nem nézi a vérszomjas, unaloműző filmeket; nincs szüksége reá, hogy elűzze az unalmat. Aldeus Huxley ötven év előtt közzéadott egy ujjgyakorlatot. (Ez a kurta esszé, ez a nemes műfaj, az elmúlt félszázadban felmorzsolódott – az olvasó nem felel, az eszmecsere egyoldalú.) Azt írta, a jövedelem a nyugati, iparilag fejlett országokban nivellálódik, a kapitalista megtömi a tömegek tudatát prefabrikált „leisure”-rel /szórakozás/ – mozi, rádió (még nem volt televízió!) pótolják a tömegek számára az eleven örömet, amire éppen úgy szüksége van, mint a kenyérre. Ez a prefabrikált szórakozás hiányérzetet vált ki, indulatokat robbant, agresszióra ingerel, mint mindig a kielégületlenség. Elkövetkezik a terrorizmus korszaka, „the great orgy of universal nihilism…” /az egyetemes nihilizmus nagy orgiája/ (Megtörtént; Huxley, a szerencse fia nem élte meg.) A terror most már világtünet. Egyének, csoportok, népek megkapják. A nivellált jövedelem világában, amikor elhalványodik az életmódkülönbség gazdagok és szegények között - ahogy ez Amerikában és még néhány nyugati országban kezd megvalósulni -, az elégedetlenség nem szűnik, mert a „mechanized labour”, /gépiesített munka/ ahogy Huxley írta, a „creation saving amusement” /alkotás nélküli szórakozás/ nem elégíti ki az embereket, akik nihilisztikus terrorcselekményekben keresnek kielégülést. Az öreg suszter nem tud, ne is tudjon minderről. Boldog suszter, maradj a kaptafánál!


Sutor Cipészet - elérhetőség: +36 (1) 283 3922